Esti gondolatok

Száll a veréb a kertben, ráröppen a háztetőre, csiripel és dalol, szökdel a cserepeken. Ékes szó csábítja a házba, az ablakon át les befelé, honnan jöhet, mi lehet ez a fülnek igencsak kedvező muzsika? Nem lát sokat, de rabul ejti a zeneszó. Felreppen egyszer-kétszer a háztetőre és szét néz, a világot látja maga előtt, szíve remeg az örömtől, szárnyai között suhan a friss reggeli levegő. Már indulna az aznapi felfedező túrára, magot lesni, énekelni és csak csodálni a teremtett világot, de eszébe jut a zeneszó. Beles újra az ablakon, kíváncsi és izgatott, így úgy dönt beröppen, megnézi mi lehet odabent.
A zene halkul és az ablak csukódik, kalitkába került a madárka. Apró szíve megremeg, félénken ugrál a látszatvalóságban. Ijedt és bánatos, szíve vágyik vissza a távoli legelők szabadsága felé. Szinte érzi az illatát a friss pataknak, csobbanását hallja a tengernek ahogy a sziklákra hajol, de ez mind csak képzelet, mert elcsalták szívét egy reggelen és örök fogságba került.
Egyre halkabb lett a kicsiny veréb, már nem volt olyan virgonc és dallamos az éneke, nem szökkent annyit és nem tűnt boldognak. A nappaliból el is került a polc tetejére, már nem látták hasznát a picike teremtésnek, örültek, hogy van, de nem élvezték, nem táplálták jól. Egyre soványabb lett, már szinte alig vert a kicsi szíve mikor hirtelen újra érezte a tenger sós illatát, virágok hajladoztak előtte, cirógatták elhaló testét szelíden, ahogy a nyári meleg szellő szokta, gondolta a veréb.
Kinyitotta a szemét utoljára mielőtt végleg lezárta volna, mert tudta, hogy még mindig a kalitkában van, de csak fényesség szállt a szemébe, olyan erős fény, hogy alig bírta nyitva tartani a szemét. Ez a fény a szívéig hatolt. Egy meleg kéz felemelte őt, fülébe súgott egy mondatot és kitárta tágasra az ablakot. A kicsiny veréb erőtől telve kiröppent az ablakon és soha nem fordult vissza, még környékére sem a helynek, ahol elcsalták a szívét.

Szeresd a teremtett világot és óvakodj a mesterséges, álszent érzelmekből kialakult valóságtól. Isten szeretete új erőt ad, de ne éljünk vissza vele, éljünk Őbenne és nem esik bántódásunk amiből nem tudnánk erősen, boldogan kilépni! :)

Esti mese vége
Jó éjszakát kíván a Nadamaci :)