Bizonyságtétel :)

Kedves Tesókáim!!! :D

Hihetetlen események történnek idekint manapság!!! :) Nem tudom hányan és mennyire vannak tisztábban azzal, hogy mit tervezek a jövőmben, vagy a következő hónapokban -néha még én sem és állandóan változik minden szal nehéz is lenne követni.... De a lényeg a lényeg, hogy ennél a családnál lejár a munkaidőm és továbbállok. Nah most az első naív terveim, hogy összepakolom magam és lemegyek Galwaybe az összekapart pénzemmel és csak megszállok egy hostelban és két hét alatt találok munkát és szállást!!!! Ringattam is magam ebben a varázsban magam egészen tegnapig...
Amikor is Fiona odajött hozzám és leültetett... "Idefigyelj Nada, tudom, hogy nagy a fantáziád, ezért most képzeld el amit mondok. Lemész Galwaybe, megszállsz egy hostelban. Elkezdesz munkát keresni, tiszta stressz leszel, nem fogsz kapni mert itt világ vége válságban szenved az ország és egyébként sincs semmilyen kézbesítésed... Megeszed és feléled a kis tartalék pénzed és még hazamenni sem fogsz tudni, mert nem lesz pénzed a repjegyre.... És se tanulás, se misszió.... csak egy elárvult Nada lesz Galwayben................."
Háááát ennek hatására átparáztam az egész éjszakámat, mert igenis van fantáziám és kicsit jobban meg tudtam ennél élni a mélységeket ahova zuhanhattam volna.... Tiszta ideggörcs voltam alig aludtam... De lefekvés előtt egy kedves barátommal beszéltem skypeon és arra bíztattam, hogy bármiféle problémája van, vigye az Úr elé, mert Ő a megoldás. Szerető, gondoskodó mennyei édesapa, aki minden szükségletünket teljesíti, de mi még ahhoz is bénák vagyunk, hogy kérjünk. És olyan határozottan hittel állítottam ezt, hogy már ezért sem tudtam aludni, mert kétszínűnek éreztem magam, mert nem láttam megoldást a problémámra, hogy hogyan fogok 3000eurot megspórolni következő szeptemberig, úgy hogy közben nem halok éhen és mellesleg emelt szintű ír nyelv érettségit teszek.....Bevallom este feladtam és elmentem aludni, hogy majd holnap kitalálok vmit...
Nagyon vidáman ébredtem, mielőtt kinyitottam volna a szemem egy tornateremben rengeteg emberrel ugrálva, karokat az égbe tárva dicsőítettük az Urat-álmomban. :D :D :D 1ig nem dolgoztam, szal volt egy szabad reggelem. Ezért felkeltem -nemúgy mint általában.... :P- és megkértem a nőcit, hogy dobjon le a városkában miután a fiukat elvitte suliba. Így sikerült még egy szép reményteljes beszédet ejteni... miszerint ne csak írbe felvételizzek de a biztonság kedvéért otthon is........ Mondanom sem kell amikor elkezdtem kóborolni azon a kb 3 utcán amiből áll a város, ez a gondolat ijesztő volt... Olyan erős volt a nem akarok hazamenni érzés bennem és az aggódás ennek bekövetkezésétől, hogy megálltam, mondtam nah most elég ebből a pánikolásból!!! Bementem a kedvenc kávézómba és kértem a kedvenc reggelimet!!! -amit csak itt szolgálnak fel ilyen minőségben!!!! :) Egy óriási szelet csokitorta, finom meleg bögre teával, mivel fagyos állapotok voltak odakint... :D :D :D nyami nyami, most is ahogy így belegondolok!!!! :) Szóval az elkövetkező egy órában csak bambultam, vizslattam és elmélázva merengtem az emberek reggeli szokásain, sietős mozgásán, autók rohanó forgatagán... Nagyon nagyon kellemes volt és egyetlen gondolatot nem engedtem a fejembe a januári eseményekről. :P

És teljes poztitív gondolatokkal feltöltve (a csokitorta után!!!) elkezdtem hazasétálni -ami csak 40 perc... a fagyos reggelben. De amint sétáltam elkezdtem beszélni az Úrhoz. Elmondtam, hogy figyelj Uram, én nem fogok most ezen stresszelni, mert ez nem a te rendelkezéseid szerint van. Hittel kell élnem az életem, úgy ahogy tegnap este állítottam én magam hogy mennyire hiszek a Te állandó jelenlétedben. Elmondtam neki a helyzetem, hogy szeretnék missziós tanár lenni, és hogy ismeri a szívemet, adjon nekem utat amin járhatok, mert nincs más vágyam mint hogy Őt követni mindenben és minden feltétel nélkül! Mondtam neki, hogy Uram, ha azt akarod, hogy tanár legyek és itt Írországban akkor adj nekem munkát és bármi legyen az én elvállalom azonnal mert tudom, hogy Tőled van és 100%ban fogom végezni.
Gondolom nem kell mondanom, hogy milyen nyugodtan haladtam tovább, végig énekeltem és ugráltam is kicsit, oda ne fagyjak a betonlaphoz... :P
Hazaértem és bekapcsoltam a gépem. Regisztráltam az aupairworld honlapján (mert ha Dublinban lennék aupair, szinte mindent félre tudnék tenni az egyetemre, mert a családdal élek és lehetne életem is egyben, nem lenne ennyire elszigetelt. és ír magánórákat is vehetnék, hogy felkészüljek az érettségire.) és eltelt 10 perc. Csörög a telefonom, felveszem és mondom hallo....

Akár hiszitek akár nem.... Egy család Dublinhoz közeli kisvárosban (15-20perc vonat Dublin) hívott, hogy érdeklődnek irántam és csak felhívott, hogy megkérdezzen egy-két dolgot. Mire végeztünk kiderült, hogy 100euroval többet kapnék egy hónapban mint itt, csak 2 kislány van, fele annyit kellene dolgoznom és a legeslegeslegdurvább!!!!!!!!!!! az anyuka-aki annyira cuki, hogy elmondani sem tudom!!!! Egy írszakos tanár a helyi gimnáziumban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Egyszerűen amikor leraktam a telefont nem tudtam elégszer hálát adni az Úrnak... :D :D :D 10 perc és a számomra legtökéletesebb családot kaptam, minden, abszolút minden igényem, vágyam megvalósult amit kértem. :)
Most hátradőlve élvezem a megmaradt hónapot, mert tudom hova megyek és ki vár januárban. És tudjátok semmit nem csináltam, csak Isten elé vittem a problémámat. Ennyi és kevesebb mint egy óra alatt, mert mire hazasétáltam... hihi egyszerűen a teljes lehetetlenségből az ölembe hullott az ami nekem lett szánva!!!!!!!!!!!! :D :D :D

Én nem tudom, hogy Te hogyan szoktad megoldani a problémáidat, de én továbbra is az Úrban bízom. Hiszen sosem hagy cserben, még akkor sem, ha egy teljes éjszakát a kétségbeesés gödrében, bűnös, gondterhelt szívvel hülye emberi fejemmel akarok megoldást szülni keservesen...
Gondoltam megosztom, mert azóta is pörgök mint egy zsebóra!!!!!!!!!! :D :D :D Amikor leraktam a telefont olyan izgatott voltam, hogy azt el sem tudom mondani, nem is tudtam ebédelni, mert remegtem és csak ugrálva éreztem jól magam, sztem Fiona most először értette meg miről beszélek állandóan, az Élő Istenről! :D Mert mikor hazaértem elmondtam neki, hogy döntöttem és az Urat kértem meg, hogy segítsen és intézze nekem a dolgokat -persze akkor még kicsit hülyének nézett...és amikor leraktam a telefont ő is telve volt az Úr szeretetével.

Most épp egy késő esti keresztény filmklubból hazaérve gondoltam muszáj leírnom mert még mindig annyira nemtok megnyugodni... Fél egy van és tegnap nem nagyon aludtam, úgyhogy elrakom magam a holnapi munkához!!! :)

Szeressétek egymást, és bizzatok az Úrban, Jézus Krisztusban, mert meghallgatja a kéréseiteket! :) Wáááááááááááááááááááááá, Jó éjszakát, keresek vmi nyugtatót... :P