Csodavasárnap :)

Huuuuuuuuuuu, elég régen nem írtam megint, mi? hehe Azt hiszem legalábbis, bár én nem maradtam le semmiről... remélem (^^) hehe El sem hiszitek mennyi minden történt azóta, hogy itt vagyok!!!!! Megint!!!!!!! (^^) és talán örökre... :P Olyan sok szeretetet kapok, hogy lassan kezdem azt érezni én ezt nem is tudom mind így befogadni, megemészteni, olyan boldog vagyok!!!!!!!!! :D :D :D Főleg a mai események miatt!!!!!!! de egyébként is azt hiszem, hiszen havas túrák, fura álmok, meglepetések, új "ízletes" ebédek, egy- két könyv, jóóó pár új ismeretlen ismerős.... (itt bekómáltam... kicsit fáradt voltam, de hogy miben fáradtam el??? talán sok nevetés és mosolygásban, az arcberendezésem felmondta a szolgálatot és mivel a szemem is ebbe a kategóriába tartozik... ) Najó nem cifrázom tovább.. hehe Szerettem volna frissiben, aznap megírni, de nembaj, azért csak nem vagyok olyan szenilis... hehe bááááááááááár

Január 17. vasárnap
Hmm, hmm, már a Carlowba jutás is igen izgalmatos volt, mert a normál busz, csak napi kétszer jár vasárnap Castledermotból, és az első 11:30kor, ami lehet nem lett volna jó, hogy odaérjek tízre az Isten tiszteletre... hehe Úgyhogy Kavanagh busszal mentem, ami szintén nem járt túl sűrűn, így odaértem fél kilencre, azaz mááááááááásfél órával előbb, mint kellett volna... :S mertem remélni, hogy a templom megtalálása elvesz min egy órát, és kezdetben így is tűnt... :) ugyanis vasárnap lévén minden zárva volt, ilyen hajnali órákban senki nem járkált az utcákon, azt sem tudtam merre induljak a buszmegállótól.... (nem mintha nem néztem volna meg a térképen, hogy mi a helyzet, de gondoltam térképpel vagy anélkül, eltévedek így is, akkor minek szenvedjek itt a nyomtatással... rossz gondolat volt... hehe) szóval választottam egy irányt és sétáltam egy darabig, majd rákiabáltam egy mellettem elszáguldozó biciklis fickóra, akit annyira elvarázsolt személyem, hogy majdnem lezúgott a cangájáról olyan hirtelen fékezett.... hehe vicces látvány volt... (^^) hihi De tudta merre van a metodista templom és elmagyarázta (Nadanyelven... ) merre kell mennem. Azt mondja: látod azt az épületet az utca végén, ott fordulj balra, majd menj egyenesen nagyon sokáig, de tényleg nagyon sokáig, mert ez egy hosszú utca... csak menj egyenesen egy darabig, eddig érted igaz...? -biztos nem nézett hülyének, mi? reggel nyolckor, ill fél kilenckor, egy címmel a kezemben, keresek egy templomot....- Majd ha vége az utcának, azt könnyen észreveszed, mert sok út fog menni minden irányba - én nem tudom, lehet ennyire hülyének nézek ki???hehe -, ott fordulj jobbra és menj egyenesen egy épületig, nem értettem mi az, azt mondja erre: egy nagyon régi épület oszlopokkal!!!! (amikor megláttam... huuuuu :D :D :D akkorát nevettem, de majd legközelebb igérem mindent lefotózok, csak nagyon siettem most... kimaradt a gép) és a mellett lesz. Megköszöntem és viszonylag gyors tempóban elindultam, mert az elmondása alapján nagyon hosszúúúúúnak tűnt az út, nem csak az a bizonyos utca... kevesebb mint negyed óra alatt ott voltam. :D És egyáltalán nem tévedtem el! :) de rengeteg időm volt a reggeli csípős szélben.... mondhatnááám, hogy egy naaaaaaagy körben bejártam a környéket a templom körül, egyébként élveztem nagyon, csak átutazóban voltam Carlowban, meg néha bevásárolni, a nőcikével, meg a kölkökkel. Egész szép hely!!! A folyó önálló éltre kelt előző este, kisétált a medréből, de nem kicsit.... elég durva látvány volt, de ahogy láttam a soksoksok hattyú nagyon élvezte a nagyobb pancsit!!! :D
Lehet kicsit hosszú lesz a beszámoló, ha még be sem értem a templomba... hehe Na jó akkor gyorsítsunk, szóval a templom: hmmm, nagyon szép, elsőre olyan látvány volt, mint ha egy erdő közepén lenne, pedig nem, csak, nemtom... Gyönyörű, egyébként nem nagy, sőt igen pici belülről, de olyan otthon illata volt mindennek, olyan Kiscelli hangulat, csak kisebb helyen, ami méginkább családiassá teszi a dolgokat... szóval fél tízkor, a kapu nyitva volt, de nem tudtam bejutni, mindkét ajtó zárva... hmmm, gondoltam, csak bejutok egyszer, nem hiszem, hogy én lennék olyan béna, hogy nem tudom hogyan kell kinyitni az ajtót... mert biztos voltam benne, hogy kell már bent lennie vkinek...hehe Újabb rossz gondolat... pár perc múlva megérkezett a lelkész bácsi, meg egy srác, de inkább azt mondanám, hogy két srác érkezett.... :) Nagyon fiatal a lelkész, talán annyira nem, mint a bátyám, de nem lehet sokkal idősebb... Láttam képet a neten, szal mentem bemutatkozni neki, hogy én vagyok az a dilis magyar csajszi aki az emilt írta. :D Annyira aranyosak voltak!!!! Beengedtek a melegbe!!!!!!!!!!!!!!!!! Huuuu, ezt sosem felejtem el!!! :P hihi Amikor beléptem, nem is tudom, olyan nagyon kellemes érzésem volt, olyan nagyon otthonos volt, jah, mondja nekem Mark, a lelkész, hogy bejöttek kicsit előbb, hogy gyakoroljanak, mire felveszi a basszusgitárt és nekiállnak játszani, Clive gitározott szintén. És mondja, hogy üljek le nyugodtan, oda ahova szeretnék... Mire eszembe jutott, az első táborom, az évkezdő ifitábor 2008ban, ha minden igaz. És méghozzá az a játék amikor az imateremben el kellett dönteni hova állunk, vagy talán akkor is ülünk a körben... Elmosolyodtam és beültem a második padba előre. :) Köszönöm Bence a játékot! :D Nem sokkal később bejött Eddie, egy maláj fickó, háááááát ez az Eddie, hihi, annyira cuki egy emberke, egyből jött miután Mark bemutatott minket és kérdezte leülhet- e mellém? huuuuuuuuu, annyira örültem, végre nem az van, hogy az ember bemegy, meghallgatja amit angolul annyira nem is ért, majd kisétál és kész... Itt mindenki ismerte egymást, és olyan de olyan barátságos légkör volt, Testvérek között voltam!!!! :D :D :D Tökre sokat beszélgettünk, meg mutatott fényképet a babájáról, aki kb annyi idős, mint a kis Lilike. :) Aztán érkeztek az emberek, lassan lassan, de mindenkin a széles mosoly, kedves, fénylő szemek!!! Nem is tudom hányan lehettünk, talán 50- 60 ember, de ötletem sincs, de ahogy számolom a sorokat, talán ennyien, kicsit többen, kicsit kevesebben??? Nem a tárgyi megfigyelésekről vagyok híres... :$ hihi Elkezdődött az Isten tisztelet, méghozzá a következő mondattal, Múlt héten elmaradt ugyan, de nagyon remélem, hogy mindenki otthon imádkozott sokat a jobb időért, is... és úgy látom bejött (mivel kezdett kisütni a Nap és tényleg nagyon szép nap lett belőle!!!:) Nagyon jópofa volt Mark, közvetlen és egyszerű, érthető és nagyon interaktív, az ember nem csak belül és hallgat, hanem része is az Isten tiszteletnek. :D Jóóóó sokat énekeltünk, de mivel többnyire idősebbek voltak, vagy hát nem is tudom, sok öreg volt, meg sok 30-50, meg volt két srác 25-35 nem tudom belőni, meg egy egyéves baba!!!! :D Jah és éééééééén, a kemény 20 évemmel, szal majdnem minden korosztály jelen volt.... Olyan mély átéléssel nyikorogtak az idősek!!! :D hihi csak becsuktam a szemem és olyan boldog voltam, a ceremónia megértése, az emberek, a szeretet áradása, kézzel fogható jelenléte, majd éreztem, hogy a szemem melegíti a Nap, mire kinyitottam és sütötte az arcomat!!!! (^^) A tanítás is Jézus szeretetéről szólt, egy hihetetlen klassz ábrán bemutatva, és a személyes hit megéléséről. Jaaaaaaaj, majdnem kihagytam!!!! :D :D :D Képzeljetek egy naaaagy maláj fickót magatok mellett, amint erős akcentussal énekli angolul ugyebár a dicsőítéseket!!! hihi ez az egész olyan de olyan csodálatos volt, végig mosolyogtam, és egyre csak töltődtem Isten jelenlétében :)
Tea és kávé, aprósütivel volt az extra. :D Mint otthon, de itt most nem ismertem senkit, nem mintha ezt az érzést nem éltem volna áááát többször, de most még angolul is kellett mosolyogni... nem esett nehezemre!!!! :D :D :D Mindenki felváltva jött oda, hogy huuu, tényleg magyarország, és aupair, és huuuuuuuu a bátyád egy metodista lelkész ( ettől aztán odáig voltak meg vissza, és mondogatták, hogy akkor most biztosan mindenki nagyon büszke rá a családban!!! :D )... :) volt egy idős pár, akik sokat voltak még az óidőben Békéscsabán, meg Gyulán, ahol én még nem jártam.... :S szégyen szemre... Szóval ez is rendkívül kellemes élmény volt, majd hirtelen az egyik nőcike jön oda, amikor Eddie mondja, hogy a buszmegálló felé megy(jah, mert 1db van a városban, pedig Carlow már elég nagy városnak számít.... ), elvisz kocsival, ha gondolom, mire megszólal a nőcike, Ann, hogy de én nem tudok Eddievel menni, mert ma náluk ebédelek, felém fordul, persze csak ha kedvem van.... :D :D :D Nanááá, hogy volt kedvem!!!!! :) szóval egy tökre ismeretlen emberkét hazavisz egy vasárnapi ebédre!!!!!!! :D :D :D olyan hihetetlen szeretetben éreztem magam!!! jah, azt kihagytam, h már előtte leszervezték, hogy ezentúl nem kell buszoznom, mert ha Castledermotig eljutok ott felszednek, két család is egyből mondta... nem kell nekem buszozgatni.... :D
Útközben derült ki, hogy kirabolták őket az este... telefonon hívta a fiúk, Clive őket, hogy a motorbolt, ami a srácé, h valszeg megint betörtek, mert egyszer már betörtek.... Nagyon nagy pánik volt, de olyan hihetetlenül tudták kezelni, nem mondom, hogy nyugodtak voltak, de.... Jajajajajaj én nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy ilyenkor zavarok, meg egyáltalán... ugye nincs kocsim, nekik kell majd hazavinni és hasonlók....de szerencsére kiderült, hogy csak a hátsó ablakot törték ki és egy kisebb motort tudtak kiemelni, de megijedtek vmi miatt és azt is otthagyták végül, szal egy törött ablakkal megúszták... Hála Istennek. Az izgalmak után együtt főztem Annal, lazacot ráadásul!!!!!!!!! nyami nyami és éééén ízesítettem és azt mondta ilyen finomat még nem evett!!! hmmm, most nem vagyok ám büszke magamra, áááá dehogy!!!! (^^) persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem feltétlen nekem szólt... 1) az írek akkor is agyondícsérnek, hoyg milyen szép és aranyos vagy, ha az ellenkezőjénél is kétszer rosszabb vagy... hehe 2)szintén az írek olyan kevés időt szentelnek főzésre, hogy mindent összecsapnak, 5 perccel több türelmet fordít az ebédre és sokkal ízletesebb lesz, ha pl nem mindent egyszerre dobál bele az ember... De azért jól esett :D Majd sokat beszélgettünk a kandallónál, tea, kekszike, sok élmény, tapasztalat csere, nagyon rám fért, hogy mással is meg tudjam osztani Jézussal való kapcsolatomat, gondolataimat. (^^) és sosem fogom elfelejteni a caterpillar-hasonlatot!!!! :D :D :D
Huuuu, kezdek megint álmosodni, nah szóóóval fél hatra délután hazaértem, hazakocsikáztak. aztán sok móka és kacarászás a gyerekekkel és talán még Barryval sem beszélgettünk még ennyit fél év alatt, mint vasárnap... annyira csordultig voltam szeretettel, szinte kifolyt belőlem, nem is kellett erőlködnöm, hogy továbbadjam!!!!!!!!! :D :D :D Klassz nap volt, sok ilyet átélnék még szívesen!!!! De következő vasárnap viszek magammal fényképezőgépet is!!!! és közelebb hozom az eseményeket Nektek. :)

A korábbi eseményekről majd később... megyek aludni, holnap korán kelek ááám :P Huuuu, épp a Denver, dinojóóóbarátot hallgatom!!!! :D hihi
Nah kellemes és pihentető alvást, álmokat Mindenkinek, és legfőképpen Magamnak! :P hihi

Pussz, pussz
Nada, a guruló madár :)