Tekergés a múltban :)

Huuuuuu, de szép Napot Nektek!!!! :D

Képzeljétek, hogy amikor felébredtem eme varázslatos mai napon, annyira szép volt az égbolt, szinte égszinkék, persze sok felhővel, de ez itt őszülő szakállal szinte csoda. Úgyhogy gyorsan el is döntöttem, hogy útra kelek, de előtte gondoltam rendet rakok a szobámban, hiszen már egy hete otthon vagyok és kb 2.5 napig sikerült rendet tartani... Jóóóó nem volt olyan vészes, mint szokott! :P Szóval délben el is indultam, nem azért áááám, mert fél 11ig aludtam, csak hát... hihi (annyira szeretek aludni, főleg négy nap 12 órázás után, mert az egyik gyerek kórházba került -de már otthon van és jól van-, de itt lehetetlen... Már 6kor fent voltam, mert fickókánk elhajtott dolgozni... sajnáltam, hogy szombaton kell túlóráznia, de magamat is, mert pénteken már ruhástul estem ágyba. Utána kis csönd és 7től már a gyerekek, szal, küzdöttem, hogy neeeeeeeeeeeem én nem kelek fel, az ágyban fekvés is biztos pihentetőőőő, úgyhogy végül fél tizenegykor elhúztam a függönyt!!! :P hihi)

És mi lett volna szebb tisztelet és hálaadása a szép időnek, mint egy kis bicajséta? :D Úgyhogy otthonhagyva a fél órán belül elkészülő fejitascsodakaját... oooooh :'(, bedobtam egy körtét a kis övtáskámban, majd nekivágtam a végtelen legelők sorának, amiket magas hegyek és dombok hullámzása tesz még szebbé. :D - jah majdnem kihagytam, hogy amikor leakartam parkolni a ház elé, hogy megtöltsem a kulacsomat, indulás előtt... akkorát estem a kavicsokon!!! :D hihetetlen volt, kiterültem és elkezdtem nevetni, fekve a kőtengeren, hiszen olyan régen estem, de megnyugodtam, hogy még tudok! :D Mert a "kocsifeljáró" kavicsok, kővek tengerének egyvelege, ami nagyon mély lett, meg rádobtak egy markolónyit nem is olyan régen... én meg nem gondoltam rá, hogy nem tud végigmenni benne a tákolmány, mondjuk az eszembe jutott, hogy nem kéne fékezni, mert akkor tutira repülök, de hogy anélkül is... hihi

Elindultam nevetve, mosolyogva, a Don't Panic feliratú pólómba, zengedezve a természet csodájáért a Magasságosnak! :D Gondoltam megnézem mennyit bírok, hiszen egész nyáron nem csináltam kb semmit, hátha eltunyultam. Jah mert holnap már tekerni akartam a gyüliig. Eszembe jutott, hogy régen, még az óidőben elmentem egy dolmenhalomhoz, az kb17,18 kmre volt otthonról. Úgy voltam vele, hogy nem baj ha elfáradok félúton, mert visszafordulok és kész, hiszen tartogatnom kell az erőmet a holnapi 30kmre...
Nem tudom nektek igazából leírni, hogy mi is történt velem odafelé... :) Olyan csodálatos volt, egyszerűen siklott a bicikli, nem is kellett hajtanom, és a körülöttem elterülő földek, hegyek, folyók, faágak és pillangók össztánca olyan fura transzba ejtett... Szinte nem is tudtam nem mosolyogni, a szívem telve volt az Úr szellemével, angolul énekeltem olyan dallamokat, amiket nem is hallottam azelőtt sehol, csak egyszerűen szárnyra kelt a lelkem és kifolyt belőlem a dicsőítő, hálaének, mint megáradt folyó, zabolázatlanul. :D
És hát nem is éreztem a lábaim, ennek köszönhetően meg sem álltam Hacketstownig, ahol végül is mivel városba értem egy pillanatra magamhoz térített. :) Olyan gyorsan elkezdtem érezni, hogy ooooooooh az ülőalkalmatosságom és a lábam mintha meghalt volna..... Fuuuuuuu nah az egy igen érdekes élmény volt... hehe hát még hazafelé, de újra lemásztam a dolmenekhez és mivel a jelenések könyvét olvastam éppen (mert kisbibliám mindenhova elfér! ), így bemásztam a dolmen közepébe, az ősi oltár szent romjai közé, elképzelve hány meg hány ima, könyörgés és hálaének hangozhatott ott el, csendes imára hajtottam fejem. Ki kéne próbálnotok, leírni amúgy is fölösleges... :)

Szó ami szó, 60kmt tettem meg eme mai napon, ami enyhén szólva kinyírta szerény izomzattal rendelkező önmagamat... hazaértem és leestem a cangáról a fűbe a szerszámosház előtt -ahol tároljuk a bicikliket... és elsírtam magam örömömben és fáradságomban, mert szerintem hazafelé egész biztosan több mint 10x jelentettem ki, hogy meghaltam nem megyek tovább, de csak egyetlen egyszer álltam meg hazafelé, mert nem adhattam fel, bár igazából biztosan igen, de nem akartam... viszont nem is állt még készen lényegem egy ilyen próbára. hihi :D

Hááát ennyi a mai napról, még mindig őrült vagyok, nem tudok nemet mondani semmire, és küzdök a semmiért, mint mindig! :D -bár hozzáteszem adott pillanatban nekem mindig mindennél fontosabb amiért éppen harcolok... hihi :) Ez egy olyan játszunk saját magunkkal dolog lehet... :D Túl vagyok két óóóóóriás fejitasn, és mivel úgy éreztem fúúúúúúúj szétrepedek annyit ettem, elraktam a biciklit, lezuhanyoztam és bevágtam egy nagy tál gyümölcskülönlegességet, 4gombóc fagyival, mert ott volt a konyhában, gondoltam kiszolgálom magam! :D :D :D És itt tartunk, tömve mint egy pulyka, most már mozgásképesen és kicsit pilledten de feltöltekezve az Úrban. :D Jah, ma egész úton hazafelé azon elmélkedtem, hogy ha az életünk örök, akkor idő nem létezik, amit eddig is tudtam, de fuuu annyi sok érdekes dolog jutott eszembe!!!! Olyan máshogy kezd gondolkodni az ember, ha ki tudja zárni az időt a létteréből... Még nem foglaltam szigorú rendszerekké az elmélkedésemet, de beszámolok majd róla, csak gondoltam ti is gondolkodhattok kicsit, mert ez olyan érdekes és sztem rendkívül fontos ahhoz, hogy megérthessük létezésünket, értelmet nyerjünk és örömmel teli szemeket az Úrnak, ha ránk tekint, ma határozottan éreztem milyen lehet az a szem... ill egy századát, vagy ki tudja hányadát, de nem is számít mert az Egynek része, nem igaz? :D

Najó mára elég lesz ennyi, már én sem tudom miről beszélek, csak boldog vagyok, gondoltam megosztom Veletek!!!! :D

Puszilok Mindenkit és Ölelek, de olyan jóóóó szorongatósan! :)