Home, sweet home... in You, Lord :)

Jézusra hangolva...
Nagyon tetszett ez a kép amikor anyummal a Mecseket jártuk, mintha lebegne Jézus a kereszten. Az utolsó napjaim Szolnokon teltek otthon a téli csendes napok keretében, ahol hatvan fiatallal igyekeztünk belül elcsendesedni és az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármasságát megérteni, megérezni és mélyen átélni. :) Nagyon örültem, hogy ott lehettem, még Írországban jelentkeztem, de nem is hittem volna, hogy ilyen sokat fog nekem adni ez a pár nap... :)
Furcsa volt a magyar földön töltött rövid idő... Vhogy úgy éreztem, hogy a kimaradt idő nagyon rányomja a bélyegét a barátságokra, és talán még a családra is, sőőőt... vhogy úgy éreztem mintha egy múzeumban sétálnék és a képek ismerősek, mintha ők is ismernének, de már nem illek a képbe, már nem ugyanaz, megváltoztak a színek, még leülök beszélgetni egy- egy kép elé és elmondom amit érzek, meghallgatom amit a képen lévő ember mond, de vhogy utána megszületik a csönd... csak némán nézzük egymást és felismerjük, hogy igen, milyen régen is volt minden, ami miatt még mindig kötődünk egymáshoz... de mint a múzeumban a látogató én is kisétáltam megint az épületből, majd biztosan visszatérek, hiszen a képek sokat jelentenek Nekem, szereten elnézegetni őket, észrevenni a változást aminek már nem vagyok a része igazán... Vajon mit is jelent barátnak lenni, ott lenni minden percben a másik mellett megélni Vele együtt az életünket, ismerni a minden napos pillanatokat, érzéseket, remegéseket, a titkos élményeket, vagy ez idő nélkül is megélhető???... ha nem tudjuk, csak sejtjük mi történik a másikkal, de mégis ott a köldökzsinor, ami nem szakad el az ember bármerre jár, megmarad örökre és uralkodik az időn, de miféle barátság az amikor nem tudunk a másiknak segítségére lenni, ha nem lehetünk Mellette a mosolyaiban és könnyeiben, ha ....
De aztán jött a tábor és vhogy minden átértékelődött, hiszen a csöndnek nem kell beállnia, mert ha két ember egymásra van hangolódva, egy húron pendülnek, az idő nem tehet semmit, elváltoztatja a színeket, de a történet, a kép eredete nem változott, ugyanúgy megfogja a látogatót, és elindulnak közös kalandjaik felé pillanatokon belül!!! :) Fontos a zene ami táncra hívja a két idegent, ha a dallam megmarad, történhet bármi a lélek ráhangolódik a zenére és megint egymásra találnak a közös libbenésben... :) Lassan ez vmi szerelmi viszonyra kezd hasonlítani, inkább abbahagyom... :P


Szóval a tél nyárba fordult a lelkemben és utólag is minden olyan tökéletesnek, örömtelinek érződik és minden pillanat olyan csodálatos volt otthon, azt hiszem azzal, hogy kint Magamra találtam, megismertem a családomat, a belső működését és együtt való lüktetését, mégha szertelen is a ritmusa... :) Imááádom őket!!!! :D :D :D











Az őrült hazatalált: I am singing in the snow (mert épp nem eső esett, mint eddig ugye... :)) Nagyon kalandos volt a rövid túránk anyuval a Mecsekben, de olyan hirtelen miniÍrhont alkottunk magunkban és magunk körül, kiszakadt ismét az mély, őszinte és spontán nevetés, ami olyan különleges egy barátságban, hiszen anyum nem csak anyum, hanem a legklasszabb barátom is egyben, akihez lehet még ez a kalandos életű, bolondmanó is őszinte!!! :) Megtaláltuk az új játszóteret a Tettyén és háááát sztem nem kell továbbmesélnem... hihi, elvoltunk, Nekem nem volt nehéz felszabadítani a gyereket magamban...:P, de igazából anyukámnak sem, amikor megtaláltuk az új csúzdákat... hihi ezt nem fogom egyhamar elfelejteni... :) Anya olvassa, hogy 15 éves korig lehet használni, én már a szájában vagyok, már vártam, hogy az következik, hogy biztos le akarok- e csúszni, mire megszólal... "Ebbe én is beleférek, nem ???" nevetve és csúszott is utánam és kizuhant ő is az enyhén havas, jeges, csúszós lejtőn a hótengerbe!!!! :D :D :D A Mecsekben nem, de a Tettyén mielőtt besétáltunk volna a városközpontba jóóóóó havasak lettünk :D :D :D




Hááááát a végére kicsit elfáradtunk a napnak, sokminden történt még, többek között ennek a különleges kőnek a beszerzése... hihi ezt jobb ha nem mesélem el, de Pécs részévé váltunk teljesen!!! :D :D :D Anya mellett sem lehet unatkozni, nem is tudom vajon kitől örökölhettem ezt az őrületre való hajlamot.... hehe :P





















Huuuuuu, igen még mindig az otthoni események, mert igazábóóóól vmilyen okból csak akkor fényképeztem... ezt nem is tudom miért így történt, de nem hiszem hogy különösebb oka lennne... :P Apaaaaa, Szeretlek, Apa!!! :) Azt hiszem ez az érzés kölcsönös, Ő is nagyon szeret, főleg mikor lazacot kap vacsira, á la Nada :D :D :D Gondoltam megünnepelem Magam, hogy hazajöttem, így csináltam két partiestet, ami igazából annyiból állt, hogy kajáltunk és a lényeg, hogy olyat, amit egyébként sosem!!!! :P .... ismerem a családomat, ezzel igazán lehet hatni rájuk, legalább egy kicsit emlékezni fognak rám.... :P hehe Egyik este mexikói kaját csináltam, másnap a fincsike lazac úszott a tányérokba, persze azt már nem együtt ettük, nehéz ennyi embert asztalhoz parancsolni egy időben, főleg mivel ez sajnálatos módon kimaradt a családi szokásainkból, de van helyette bőven sokféle izgis kaland amit együtt csinálunk, vagy épp külön külön... :)
Üzenem a Babarcon lakóknak, hogy annyira örülök, hogy sikerült kimennem és meglátogatnom őket!!!!!!! :D :D :D Imádlak Titeket és Zsóóó megígérem, hogy mindig az őrült kishugod maradok, aki állandóan bajba keveri magááát, szal szerezzél be előre bogyókat, mert azt hiszem, most olyan dolgok jönnek az életemben, amiről álmodni sem mertem!!! :P :)








És akkor a hazatérésről, illetve a vissza-elrepülésről essen pár apró mondat, mert az sem sikerült csak úúúúúúgy, de hááát miért is??? :P lassan bele kell nyugodni, vagy egy hatékony agymosást feltalálni, de unatkozna a világ nélkülem, nem gondoljátok??? :D hihi
Szóval a személyi, igen... :) Hétfőn igényeltem és elfogadtam a tényt, hogy vagy elkészül időben, vagy nem... nem ezt az okiratot nem lehet sűrgetni... :P És őszintén szólva el is felejtettem, amíg 23án Babarcon a földre szögező, aggyal ellátott Nővértesóm, emlékeztetett, hogy nekem ilyen problémáim is vannak és lehet nem lesz nyitva a két ünnep között az okmányiroda, ugyhogy valszeg ennyi volt és maradok.... huuuuuu, nah akkor elfogott a pánik, de rendesen!!!! hihi, jókor, mi? hehe de egy gyors telefon és minden megoldódott, elkészült és nyitva is volt a két ünnep között!!!! :D :D :D Megnyugodtam, akkor nem lesz gond, visszarepülök elsején és minden megy tovább a maga menetében. :) szerintetek mikor következett a következő pánik??? hááááát naná, hogy elsején... egy óra körül kezdtük el az online becsekkolást, mert miért is hagynáám az utolsó pillanatra? :) de mentségemre legyen írva, hogy többször eszembe jutott a tábor alatt, hogy meg kéne csinálni, de nem realizálódott ez a gondolatfoszlány... hihi Nah és akkor minden ok, ki tudom tölteni, mert persze most csinálom először, mire olvasom, hogy ugyanazok az adatok vannak beírva, mint mikor jöttem és nem lehet változtatni... vagyis útlevél és társai... olvasom a következő sort, hogy az utazó személynek ugyanazzal a papírral kell igazolnia magát, amivel becsekkolt... grrrrrrrrr, ment az agygörcs egy darabig az új év első óráiban :D :D :D.... de pár telefon és haribos macik után minden tisztázódott annyira, hogy ne érdekeljen a dolog további fejtegetése és visszamenjek játszani!!!! :D :D :D
De végül valóban nem csináltak belőle problémáááát, mondjuk a táskám egy kgval több lett és ki akartak velem fizettetni egy tizest, de szerencsére Klári kijött hozzám a reptérre és elvitt 1,4kgot a táskámból!!!! :) Imádom ezt a kiscsajt, nagyon köszönöm, hogy Kijöttél, Baba és légy jóóó kislány!!!! :) Mondanom sem kell, hogy késve szálltunk fel és alig volt hely, mire nekem is sikerült a naaaaaaaagy fapados járgány belsejébe férkőzni... de izgalmatos volt, hogy vártunk 20percet, nem viccelek 20 percet a buszokban, mire elindultunk a repülő felé, ami kb 20 méterre sem volt tőlünk.... mindenkiből kiszakadt a kacagás, amikor megállt a busz és kiderült, hogy eddig jöttünk.... :D :D :Dmagyar reptér, hurrááááááá de jóóó volt, hogy senkit nem kapott el a türelmetlen agybaj, csak a nevetés :)!!!!! A repülést átaludtam, mert kissé ki voltam ütődve, mert a vonaton sem aludtam, meg pár napja csak órákat... de haragudtam is volna magamra, ha nem használom ki az időmet otthon... :D

Megérkezett a repülő, Írorszááág!!!! :D :D :D
de valóban az??? a repülőről láttam már, hogy havas a táj, nem egy hatalmas, mindent beborító hótömeg, de hóóóóóóó!!!!!! mi történt itt, míg távol voltam??? olyan nagyon nagyon hideg van!!!! brrrrrrrr, de érdekes, nem is nagyon hó van, hanem jég, meg dér, tökre vicces volt a mai sétám, de az majd később. :P Szóval, igen beértünk tizenegy után pár perccel és elment az utolsó busz ami arrafelé megy ammerre jelenleg lakozom... meg egyébként sem volt pénz az ír kártyámon, hogy telefonáljak, hogy ugyan szedjenek mááár fel Castledermotban... Jah és van egy hülye szokásom is... hehe : nem szeretek kellemetlenséget okozni másoknak, így a szilveszter utáni buli után nem akartam, hogy éjfél tájban, vagy lehet kicsit később begyűjtsenek a negyed órára lévő városkából.... :(
A reptéren aludtam!!!!!!!!!! Kjááááááá, milyen izgi volt!!!!! :D
Kezdve azzal, hogy felmentem az étterem részleghez, ahol annyian voltak már, hogy több kör után kiderült, nincs egy talpalatnyi kis helyem se egyik fotelon, vagy "kanapén".... hmmm, leültem egy helyre, gondoltam nem kell aggódnom, hiszen legalább nem az utcán kell aludnom, ahol eléggé hidegem lenne.... brrrr, de fáztam volna... És mi történik? :) Egy tökre szupi helyről elmegy 4 ember, egy csalááád, ráadásul pont onnan ahol ültem!!!! :D :D :D Olyan klassz helyem volt, és akkor elkezdődött az alvással való tusakodás, komoly harc, mivel azért egy görbe ívű kanapé, nem a legalkalmasabb az alvásra, úgy tűnt még akkor sem, amikor hullaszerűűű állapotban leledzem... de sztem az igazi probléma a bőröndöm volt, nem akartam, hogy miközben kifolyik a nyál a számból és kellemes, pihentetőt alszom eltűnjön a cucc... nem a holmimat féltettem, sosem voltak hatalmas értékűűű cuccaim, de a bőrönd nem az enyém volt, hanem a nőtől kaptam kölcsön.... hihi, szóval próbálkoztunk különféle pozitúrákkal, blöööööeeee soha többet nem akarok egy bőrönddel osztozni az álmaimon.... :S :S :S hihi :D végül hajnali háromkor rámjött a halacskázás, mert mikor máskor persze.... :P ez nekem mindig olyan különlegesen érkezik... :) és akkor ugye bőröndöstül kerestem fel azt a bizonyos helyet és mire visszaértem, volt hely, nincs hely.... :( majdnem elfogott a sírás, mert fáradt is voltam, meg hááááát egyébként is.... :'( Hááát vettem magamnak reggelit, mivel utoljára kettőkor ettem a Laciékkal.... kisebb űr már volt a gyomromban.... hehe jah és kaptam egy fél littyós pohárban forró teát is!!!!! Nyami, nyami, milyen szőrnyűűű egy tea volt, de mivel agyon voltam fagyva felmelegített!!!! :) beültem egy tv elé egy asztalhoz egy kényelmetlen székre.... és végignéztem 2009 válogatott híreit, sok rablás, gyilkosság és öngyilkosság, különböző robbantások, idióta politikusok és soksoksok hányingert keltő kép és szöveg.... huuuuuh, egy kicsit besokkoltam.... hogy miért nem ültem el? hmmmm ez a kérdés engem is foglalkoztatott, mire felkeltem és beültem egy megüresedett fotelban , ahol sikerült aludnom több, mint egy órát, mert rájöttem, hogy ha a lábamat felteszem a bőröndre, nemcsak hogy kényelmes is, de valszeg felébredek, ha eltűnik alólam.... :) hogy mennyire feltöltött, most már szabadjára engedtem a számból kicsöpögő nyáltengert és kicsit frissebben ébredtem fel, megápoltam a fejemet a mosdóban, igyekeztem emberi formát ölteni, és megnéztem mikor indul a következő busz, hááát hat harminckor értem le, és 25kor ment el a busz, az utána lévő pedig, nyolc 25kor indult.... hehe gondoltam visszasétálok egy kicsit még alukálni, hova pattogok én kora reggel??? :)
Kb fél nyolckor írok Fionának, hogy mikor indulok majd a busszal és élek és tartok hazafelé!!! nyolckor visszaír, hogy az Francis, az öccse épp ma reggel viszi a reptérre a másik öccsét és feleségét a reptérre, úgyhogy akár vele is hazajöhetek!!!!! :D :D :D az első remek híííííír, és nem is kellett sokat várnom, mert ugyanakkor ért be elméletileg, mint a busz, csak gyakorlatilag kellett várnom tíz percet a hidegben, mert nem akart leparkolni, ami persze értehtőőőőő, de ezt magyarázza meg vki az agyonfagyott, kiéhezett és elfááááradt Nadababának.... hüpp hüpp :D Meglepő módon nagyon kellemeset beszélgettünk és olyan szórakoztató volt, tökre sokat nevettem és nem esett nehezemre megint angolul beszélni, azt hittem majd fog, de nem, érdekes tapasztalat volt!!!!! :)

Bedobja a bőröndöm a lakásba és már rohan, mert mennie kellett Jessit, a lányát összeszedni... a következő kép egy nevető szélvihar elsodort és a nyakamba csimpaszkodott, majdnem hátravágódtunk!!!!!! ---> Cian :D :D :D Imádom ezt a gyereket, de mindegyik annyira örült nekem, és egymás szavába, hadarva, alig érthetően kezdték mesélni mi is történt míg távol voltam és mit kaptam Santatóóóól :P Olyan kis cukik voltak, jaaaaj, de szeretnék már saját babát!!!!! :D az lehet még ennél is klasszabb érzés!!!! :)
Nem bírtam sokáig, gyors ajándékosztás, kis játszás, majd irány az ááágy!!!! igen, másnap reggel, mikor felébredtem.... ill azt hittem, de nem mert ezek a csibészek bejöttek, hogy ugyan miért is alszok nappal.... kb 5ig aludtam, ami csak szerény 7 óra volt.... :'( brühühüüüüü, de nem bántam meg, tökre sokat nevettünk, abban a három órában amíg még ébren voltam... hehe és akkor már tényleg másnap ébredtem fel, kicsit frisebben, de szintén nem magamtól.... nem szeretem bezárni az ajtómat, de lehet ezentúl szeretni fogom :P :P :P Reggeli, lassú magamhoz térés, majd a Wii, huuuuuuuuu mekkora jóóóóó ez a játék!!!!!! Tomasal órákig elvoltunk, mikor is észre vettem egy árnyékot elmozdulni az udvaron és éreztem, hogy ez Scout lesz, nah és akkor kjáááááááááááááááááááááá, sztem Ő örült nekem a legjobban, vagy inkább egymásnak nagyon!!!!!!! :D :D :D Annyit rohangásztunk, teljesen beindult, ugrált a füvet harapdálta, ilyen hatalmas tiszteletköröket rohangált, majd vissza, hogy újból feldöntsön és agyon nyalogasson!!!!!!!!!! :) És el is mentem vele sétálni ebéd után... jah igen Barry volt ma csak otthon, úgyhogy gyakorlatilag azt is mondhatnánk már ma munkába álltam :P, de aranyos volt főzött nekem is teát és fúúúúúúj de rossz volt hirtelen megint ír teát inni ( fekete tea, tejjel.... de én cukrot is teszek bele, mert nem bírnám lenyelni, bár sokáig még úgyis ittam, hiszen írnek kell lenni, ha már itt vagyok!!!! :D ).... hehe

Nagyon érdekeset sétáltunk, azt hittem nincsen hangom, mert a táborban megfáztam, meg előtte nem sikerült még rendesen meggyógyulni, deeeee kiderült mégis van... :P nagyon élveztem újra a magam "magányos" útját járni, ahol egyáltalán nem vagyok egyedüüül!!!!! :D Főleg mióta rászoktam az énekelve beszélek Istennel dologra, bár néha előfordul, hogy elkezdem sajnálni, hogy ilyen esetlen dallamokat kell hallgatnia és akkor csak énekelem a dicsőítő dalokat, de ez csak ritkán fordul előőőő :) Rengeteget táncoltam, és csúszkáltam a jégpáncélon, párszor fenékre is estem.... de úgy éreztem magam, mint a kiszabadult musztáng, aki újra birtokba veheti hazájááát!!!!!! Sokat nevettem a Napra, mert sütött!!!!!! :D :D :D

Hááát lassan elfáradok, és holnap valóban munkába állok, már amennyire ezt munkának lehet nevezni :), de gondoltam írok mielőtt még mindenki agyon izgulja magát, megérkeztem-e.... :)

Ölelek és Puszilok Mindenkit és üzenem, hogy megkergültem!!! :D