Allihies, a Nadának való vaaad vidééék!!!!!!!!! :D

Huuuuu, elképzelni nem tudjááátok milyen kalandban volt részem ezen a hétvégéééén!!!!!!!! Annyi minden történt, remélem, hogy hűen be tudok számolni mindenrőőől és nem hagyok ki semmit, de ollyan sűűűrűűűű volt és a mai nap is olyan izgis!!!!! :D Nah, de nem nyavajgok itt, inkább elkezdem ííírni!!!!!! :D
Az úúúgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba, nagyon finom uzsonna volt: szamóca és piskót és.... Ooooh, ez egy másik sztori, bocsánat... Hihi Elkalandoztam egy kicsikééét. :D Szóval Allihies, huuuu, az egész úgy indult, hogy beütöttem a gugliba, hogy ír tengerpartok és kiadta west corkot is!!!!! Aztán a nőcikém mondta, hogy mi lenne, ha Allihiesbe mennék, mert az olyan vad vidék, mint amilyen én vagyok, biztosan tetszene!!!!!!!! :D És mennyire igaza volt!!!!!!! Persze ez nem volt olyan egyszerű, mert kb nyolc órát buszoztam csak oda és egy egész vasárnapot vissza.... De kedvesek voltak elengedtek csütörtökön ( ha indulásig rendbe vágom az egész házat, főzök, a gyerekekre vigyázok, és mindenhol felporszívózok.... mondanom sem kell, hogy a végén mááár kizártam a gyerekeket a lakásbóóól- persze nem esett.... hihi-, és egy törölközőben rohangásztam fel és alá, hajszárítááás, kakóscsiga csekkolás a sütőben, és porszívóóózás, no meg ruha és pakolás sem volt utolsó a listááán... Épp időben elkészültem, friss csigák az én tatyómba is másztak!!!! :D ), így akkor este elindultam, hogy újra nyakbakapjam a világot és elfeljtsem, hogy tartozom valahova!!!!!!!!! :D :D :D Érdekes élmények történtek máááár a buszutazás során is... hihi Waterfordben át kellett szállnom egy másik eireann járgányra és az előttem lévő székben ülő bácsikával igencsak érdekfeszítő beszélgetést folytattam kb másfél óóórát és odáig volt, meg vissza, hogy milyen független és magabiztos, erős fiatal hölgy vagyok!!!! ( ezt persze nem azért írom ám le, mert nem vagyok rá büszke :P ) Nos miután leszállt, széket váltottam, mert az íííírtó hangosan klassz zenét hallgató sofőrünk, aki a félórás várakozásomat Waterfordben izgis nevetésre cserélte, nem állta meg, hogy beszélgessen Velem... hihi Miután eddig a nevető és éneklőőő hangját hallottam, mert hangosan énekelt a muzsikára, miközben az éjszakában vezette seregünket Cork városába, megismerkedhettem a társalkodó hangjával is!!!!!:D Olyan izgalmas élete volt, van!!!!!! 11 évig pap volt, most zenész és buszsofőőőőr!!!!!!Hihi klassz mi? :D Zongorázik, fuvolán és gitáron játszik!!!!!!! Elalszom, holnap folytatom, totál kivagyok és máááár nagyon későőő van.... de csak ne adjátok fel, holnap is lesz egy nap!!!!! :D

Huuuu, háááát jah, kicsit eljárt felettünk az időőő, de igyekszem előkapirgálni az emlékeimet... :D Annyi minden történik állandóan, hogy nem volt időm mindet le is festeni nektek páááár eszményi mondattal, de most ezen leszek!!!! :D hihi
Nah, hol is tartottunk??? Ááááá, megvan! A buszsofőőőr, hihi jóóóól abbahagytam az izgis helyen... Háááát igen nagyon kellemesen beszélgettünk, jó érzés volt, hogy az otthoni "unatkozás" után azzonali felfrissülés és események hada, már az első állomáson!!!! :D Ezt imádom Írországban és persze az egyedül való utazgatásban, állandóan történik valami és mindig szóbaelegyedsz valakivel!!!!! Rengeteg életút, amiből tanulhatunk... :D ( vagy a legtöbb esetben erőt meríthetünk!!! ) Végül lerakott a busz Midletonban úúúúgy tizenegy után pár perccel az éjszaka közepén... És próbáltam visszaemlékezni, hogy merre is laknak a nagyszülőőők, mert kedvesen visszautasítottam, hogy kijöjjenek értem kocsival, gondoltam, nem akarok több gondot okozni nekik, így is aznap tudták meg, hogy ott fogok aludni... :D De imádjuk egymást ííígy hárman, szal nem volt belőle probléma, adtam nekik a csigáimbóóól, melyek kivételesen nem a hajfürtjeimet alkották... :P ( olyan hosszúúú már a hajam, úúúgy imádom... ööö, ezt most miért írtam le, biztosan mindenkit ez érdekel... hehe ) Mert persze sikerült megtalálnom a házat, kisebb bolyongááás után! Lehet mégsem vagyok olyan elveszett és esetlen, mint otthon hittem magam... :P
Huuu, emlékszem lefekvés előtt, még Ted bejött a szobámba és megkérdezte, hogy holnap reggel mikor is megyek Corkba??? Szerintetek tudtam válaszolni??? :D Eltaláltad, nem.... hihi Újabb komoly szervezés áldozata és hőse lettem!!!! Úgyhogy úgy döntöttünk fél nyolckor kivisznek a vasútállomásra, és így biztosan elérem bármelyik vonattal, mert persze náluk nincs net, vagy menetrend... de épp mikor odaértünk bent állt egy vonat, szal kippattantam és szaladtam a vonathoz, de előtte jegyet vettem egy automatából egy kedves kalaúz segítségével.... :D Jah majd kihagytam, hogy annyira siettem a vonatra, hogy a kocsiban felejtettem a táskám, vissza kellett rohannom érte.... :D :D :D Csakhogy Nadásítsuk az események ízét...
Az úúút Castletownberebe nagyon vicces volt, igyekeztem nem hányni és aludni, mivel amint megérkeztem Corkba nekiállt szakadni az esőőőő és esett három és fél órán keresztül... :S Ooooh, gondoltam, igazán csodálatos hétvégém lesz............ hihi De mikor megérkeztünk a kis halászvárosba, Ginger abbahagyta gyönyörű hegedűjátékát és kisütött a Nap!!!!! Csodálatos idő, hogy átkeljek néhány hegycsúcson és szakadékon, hogy Allihiest elérve megküzdjek a hééééééétfejű sárkánnyal! hihi Persze mondanom sem kell, hogy nem találtam meg az utat, így kidőltem a kikötő másik oldalán egy padra, egy szép füves placc közepén a tengerparton :D... persze az is vizes volt, de nem annyira mint a fű. hihi Szóval pihentettem magából kifordult gyomromat ( jelen esetben igen érdekes módon... hihi benyomtam három csokis csúszómászót!!! nyami nyami :D ) Mondanom sem kell, hogy az új gyógymód nem tűnt valami sikeresnek, de nagyon fincsi escargotk voltak!!!! :D
A lényeg, hogy nem a hegyi ösvényen, de ráakadtam az Allhiesbe vezető útra. :D Kicsit hamar elfáradtam, négy km után feladtam és elmondtam egy imát egy kedves kocsiért, aki csak megáll és nem kell stoppolnom, mert kicsit büszke vagyok hozzá, talán... nem mintha, nem csináltam volna már párszor, de aznap dacos hangulatomban voltam és különben is... Szóval a harmadik autó megállt és felszedett!!! Anélkül, h kiraktam volna a kicsiny nagyujjamat! hihi Persze nem teljesen Allihies volt az úticélja, így tíz km gyorsabb tempójú utazás után, újabb négy km gyaloglás következett. hehe De ezek a távok teljesen normálisak mielőtt megijedne valaki. hihi Egy írtó jófej halász szedett fel, aki pár hónapon belül kiköltözik az egyik közeli szigetre, hogy békességben tengesse napjait. :D Tökre klassz volt, az egész naaagy kocsi halszagtól illatozott és olyan igazi halászfeje volt, tökre sokat kacagtam vele is!!! :D Huuuu, de amikor megérkeztem ( a kutyás kép az első, mert persze megint minden kép fordított időrendben van ... ) az Allihiesbe tartó sárgaköves út elejére, azt hittem megáll a szívem, elakadt a lélegzetem és nem tűnt úgy, hogy újra akarna indulni!!!! Csodálatos volt, a domb tetején állni, látni a kicsi völgyben fekvő falucskááát, hallani a tenger morajlását, érezni az illatát, a vad hegyek, amik büszkén uralják a vidéket, a széles beach és jaaaaj, hááát minden olyan nagyon eszméletlen volt, mint egy álom!!!!!! :D :D :D A kutya képen, igazi ír mindenfarmonkutya!!! :D Olyan édes volt, egyből jött üdvözölni és nem akart tágítani.. hihi Szép lassan lecsorogtam a völgybe, ahol a néhány házacskából álló kis falu kedvesen mosolygott rááám. Természetesen meg is találtam az első kóborcicááát, aki aranyosan dorombolva és tekeregve ösztönzött arra, vegyek neki egy finom konzervkaját, mielőtt megtalálom a szállásomat!!!! :D Azt hiszem ezt a képet is megtaláljátok. hihi Hiányoznak a cicuk, itt csak Scout van, meg tehenek, meg barik és pacik... meg mókusok és nyuszik, de cicáááák... jah az bezzeg egy se... Így minden egyes kóborcicust hivatalosan befogadok... egy ideig ( néha ez pár pillanatnyi simit jelent, néha frissen vásárolt kis tejfölös dobozt, néha konzervkaja, mikor mik a lehetőségek!!! :D hihi ) Nah, fogtam magam és meg is találtam a hostelt, huuu, nagyon nehéz dolgom volt a kb nyolc, tíz ház közül kiválasztani a nekem valót... hehe A hostel tulajdonosa egy vicces John nevezetű ősdublini ürge, akit kiöntöttek dublini lakhelyéről, körbejárta a világot és végül hazáratalált WestCork eme gyönyörűűű szegletén!!!!! :D Tökre vicces volt a paplan, azt lehet le kéne rajzolnom nektek... hehe
Nah, mikor megérkeztem egy angol pár volt a konyhában és azonnal meg is hívtak egyet teázni!!! Aranyosak voltak, esténként összefutottunk a pubban és sokat beszélgettünk..:D le sem tagadhatnák, h angolok... Nagyon kedvesek voltak, de olyan nagyképűen beszélnek Angliáról, hogy valóban igaz lehet a sztereotípia.... blöeee Jah ez volt az első alkalom, hogy egyedül aludtam egy hostelban... Kb tíz ágyas szobában teljesen egyedül... mondjuk már nincs szezon, de akkor is furcsa volt... :S De azért jóóó is, így teljes volt a béke és vadság, az elcsendesedés és a túúúl sok kaland, a csönd és a hangos, tomboló éneklés...
Az éneklésről jut eszembe, hogy az első estén, ill még talán délután volt, mikor útnak indultam... Lementem a hosszú, homokos tengerpartra és képtelen voltam megállni, h ne dobjam félre a cipőmet és szabaduljak meg a zoknikáimtól... Énekelve, sellőket képzelve táncoltam a vízben, mire megint jóóóó vizes lettem... hihi Mire végül úúúgy döntöttem, hogy végigsétálom a túrautat a sziklák széle mentén, de mikor a legelső sziklákra kiálltam (szaladtam), István a királyt énekeltem, nem éppen alacsony hangerővel... hihi Mire megszólít egy fickó az egyik lakókocsiból, ill int, mivel egy kicsit messze volt ahhoz, h halljam, ha csak nem torkaszakadtából énekel egy rockoperából... hihi Szóval kiderült, hogy egy őrült skót zenésszel van dolgom... hihi :D Olyan jóóót beszélgettünk, valami nagyon különleges fény égett a szemében, egészen vad, szabad jellemre utaló szemek, ugyanakkor kicsit önbizalomhiányos, álom mentes világban járt, élt... De azt hiszem sikerült löknöm rajta egy kicsit, az biztos, hogy pofonvágták a szavaim, de remélem segítenek is neki... :D Szóval elég sokáig beszélgettünk mikor kezdett lemenni a Nap és elköszöntem, mondván, még van egy befejezetlen túrám... Amit be is fejeztem, de még hogy??? Tíz perc alatt besötétedett, hogy elhagytam a lakókocsit... nem láttam a jeleket merre kell menni, minden nagyon vizes volt, bokáig álltam a cuccban és fogalmam nem volt merre tartok... egy jóóó darabig még láttam a tengert és persze végig hallottam dübörgő, ide-oda hullázását... Vicces volt, annyi biztos :D, nem pánikoltam, csak egy kicsit... Egész sokszor eltévedek a sötétben, úgyhogy asszem kezdem megszokni.... :P hehe Észrevettem némi fényt a messzi távolban és rohamléptekben törtettem a cél felé, néhány mélyebb pocsolyának a fenekére is néztem, biztos ami biztos... hihi De végül néhány enyhén éles, szurkálós, ruhatépős kerítésen átmászva ráakadtam egy útszerűségre, de messze voltam a falutól, fogalmam nem volt melyik végét vegyem célba, ráadásul volt egy kereszteződés egy kicsit feljebb... :S Istentől kértem segítséget ismét, és megkaptam a választ. :D Úgyhogy bár kicsit agyanfagyott, éhező állapotban, de visszaértem a hostelszobámba, ahol egy fagyos zuhany után ( mert úgy tűnik olyan bénának bizonyultam, hogy nem tudtam meleg vizet varázsolni a hüle rózsábóól ), száraz ruhát vettem és írány a pub!!! :D hihi És olyan szerencsében volt részem, hogy egy 50. meglepetés parti részese lehettem. :D :D :D Az egész pub be volt öltözve, a falakon a nőcike mindenféle korában készült képek, és igazi meglepetééés!!! Úgy megvolt illetődve a nő, olyan kis cuki volt!!!! Volt zene meg minden, és a falusiak, jaaaaaj, komolyan a 14- 90ig minden korosztály jelen volt. hihi
huuu megint kezdek álmos lenni...
Khmm, khmm, ha tudnék egy kényelmes pozíciót találni, lehet folytatom még egy kicsit, de úgy tűnik, hogy ez lehetetlen, sajnálom, de képtelen vagyok ennyit egy helyben ücsörögni...
Nah, egye fene, de csak mert már olyan sokáig nem írtam, hogy most mááár muszáj lenne befejezni... hihi De ki tudja a végén ki győz? A gravitáció, amikor lehúzza a pilláimat és képtelen leszek gépelni, vagy a történtek újra átélésének izgalma... :D
Másnap( jah igen, hirtelen fogalmam nem volt, mi következik... hihi ) kicsit késve keltem, nem is tudom, talán tízkor, vagy lehet tizenegy, neeeeem olyan sokáig tutira nem voltam ágyban... Nah a lényeg, hogy vmikor összeraktam magam, és kinéztem az ablakomon!!! :D - ezt a képet is megtaláljátok. És azon nyomban új erőre kaptam, birtokba akartam venni ezt a vadregényes vidéket, minél több részét látni, érezni, részese lenni!!!! :D - persze nem annyira mint ahogy végül sikerült, de ne szaladjunk ennyire előre... hihi Szóval elindultam hogy meglessem a bálna és fóka kedvelte, kicsit messze fekvő öbölszerűséget!!! Sosem láttam még bálnát, azt hiszem... de sajnos most sem sikerült, bááár láttam csontokat a gerincéből, illetve egy csigolyáját láttam, ami nagyobb volt mint az én fejem.... és egy bordááát, ami akkora naaagy volt, h huuuuuu. Ezek a hostelban voltak kirakva, azt hiszem kb tíz éve volt vmi és egy bálna került a partra vagy vmi ilyesmi és meg is halt... Szegény kis állatka... :( hüpp hüpp
Nah, de olyan csodálatos volt másnap, hogy csak egy pólóban kalandoztam, dudorászva, énekelve, Istent dicsőítve, hogy ilyen csodálatosat teremtett és megengedte, hogy lássam!!! :D Hááát hamar megleltem az első táborhelyem, kb egy, másfél óra múlva!!! :D hihi volt egy nagyon aranyos kis tengerparti rész, csupa csupa simára és kerekre csiszolt kövekkel, és hatalmas sziklákkal... Gyorsan le is dobtam a válltáskám és szaladtam megmászni a sziklákat. Persze mondanom sem kell, hogy egy darabig igen könnyen ment, majd átment kalandosba, de aztán találtam egy hatalmas szikláááát ami kinyúúúlt mélyen a tengerbe és gondoltam átugrokra rá, hogy jobban érezzem a tengert és persze azért is, mert vagány csajszi lennék, vagy mi??? Mit árthat nekem egy ilyen ugrááás??? hehe Had ne mondjam, h egy kicsit hezitáltam, mert nem két lépés volt a két szikla között és a reggeli eső - amit átaludtam-, eléggé nedvessé varázsolták a csupasszá mosott sziklákat... hehe Először bevallom Atibátyám jutott eszembe, hogy hááát bezzeg Ő nem hezitálna, csak ugrana, de aztán hirtelen egy másik érzés jött... Miért akarok bármiben hasonlítani bárkire?!?!?! És egyáltalán mit akarok bizonyítani??? De aztán olyan izgatott lettem, hogy muszáj volt... Persze előbb felmértem a lehetőségeimet... Akkorát nem tudok esni, ha a kettő közé esek, hogy meghaljak, ezt biztosan tudtam ugrás előtt. :D Az már más kérdés, hogy ha eltöröm valamimet amire elég nagy esély volt, akkor a telefonomon nincs kredit az út messze van és a kajám is messze... hihi De ugrottam!!! :D és huuuu, úgy reszkettem az adrenalintól utána, h huuuu, de olyan boldog voltam, kiálltam a hülye próbámat! :D - az egyik kép erről a szikláról készült!!! :D megtalálod?
Miután ezen túlvoltam még maradt a visszaúúút és hihi, kitalálod vagy elmeséljem, ... hehe, találtam egy utat erre a sziklára a partróóól..... szóval visszafelé nem ugrottam... :D De találtam egy csomó fénylő, szivárványszínben ragyogó kagylót, csigát - kivételesen nem csokisat :P - és gyönyörűűű kövecskét, amik most az egyik polcomat díszítik!!!! :D

Haladjunk tovább, ekkor találkoztam egy nénikével, aki ajánlott egy szééép utat nekem!!! Aminek a bejáratát az első képen láthatod, a kis fapadon tartottam egy kis pihenőőőt... :D Ami mondanom sem kell kicsit messzebb esett az eredeti úticélomtól, nem nagyon, de azért gyalog eléggé... hihi
De nem bántam előttem az egész nap, volt kajám, csak vizem nem, te jóóó ég, sokat szenvedtem a tengerpart mentén egész nap a szomjanhalástóóól, de végül megoldottam!!!! hihi Találkoztam aranyos barikkal és szelíd csacsival, akinek minden vágya egy kis orrsimogatás volt! :D Csodáltam ezt a rendkívülien vad, elhagyatott vidéket, hallgattam a madarak csiripcsiripjét, próbáltam elhinni, hogy valóban ott vagyok, és élvezni a saját szabadságomat!!!!!!!!! :D :D :D Csodálatos érzés ez az embernélküli vidék, ahol a természet uralkodik és nem engedi meghódítani magát!!! Itt minden olyan tökéletes volt!!!!! :D Nyugodt és mozgalmas, lágy és vad, durva, kedves és ijesztő.... :D Huuuuu, huuuuu kihagytam a legfontosabbat! hihi Az úúút mentén egyszercsak finom vadszeder termett, gondoltam anyára emlékezve hááát, egye fene megmérgezem magam.... hehe, de olyan finom volt, hogy egyik kezemmel tömtem a számba a másikkal meg már szedtem a következőőőt :D !!! Aztán egyszercsak felkaptam a fejem és láttam milyen hosszan terem itt a vadszeder, ha így folytatom egész nap ittragadok... felkacagtam és abbahagytam a zabálást, de legnagyobb bánatomra az út tele volt egész nap vadszederrel, itt is, meg ott is egy kicsi.... szóval bőven volt mit enni!!!!!! :D :D :D Azt hiszem anyunak nagyon tetszett volna!!!!! hihi
Végül már totál kiszáradva éhezve odaértem az út elejére!!!! :D
És ott, olyan panoráma nyíííílt elém, hogy arra nincsen szóóóó!!!!! még mielőtt az emberfia elfordul balra és meglátja azt a kaput és dombocskát, vele szemben a tenger minden terjedelmével!!!!, jobbra a kacifántos hegyi úúút és balra meg ez a tündérösvény, ahol már nincsen se áram, se víz.... nem mintha eddig lett volna bárhol víííz.... :S Máááár annyira kivoltam egy idő után, hogy elhatároztam a legelső házba bekopogok egy pohár vízért, mert komolyan szomjan halok a hőségtől így október közepén a hőségtőőől, de az a néhány háááz ami elszórva megtalálható volt, mind üres volt... Gondolom a nyári időszakban használják... huuuu, hát a vadregényes vidéknek is vannak előnyei... hihi
Nah de bébikééék, most már tényleg elmentem aludni!!!! :D bocsánat de nem bírom tovább...