A szabadság íze (nyami nyami :) )

Üdv minden kedves Olvasómnak!!! (^^) - persze ha akad ilyen... (xx)hihi

Gondoltam egy egynapos alvás után itt az ideje, hogy beszámoljak a csodálatos kalandunkról, ami itt esett ebben a varázsbirodalomban, Édesanyámmal!!! (^^) Nem igazán tudom, hogy most ki mit vár el, miről és hogyan írjak, de mivel mások véleménye annyira nem szokott sok vizet zavarni bennem ( mint azt szerintem sejtitek, ha egy kicsit is ismertek... (oO) ), csak úúúgy leírkálom ami éppen eszembe jut, érzések és képek, pillanatok amiket nem felejtek... Szal valami ilyesmi jön most, ha nem bánjátok, de miket beszélek senki nem tud beleszólni, hiszen naaaagy "magányomban" esetleg magammal vitathatnám meg mit is írjak ( de ez rendszeresen megtörténik, ne aggódj/atok ) , hihi...
Háááát, nem is tudom mivel kezdjem...
Talán az elején, na jóóó egy kicsit mehetünk időrendben, nem bánom, de csak amíg belemelegedek... (^^) Szóval Anya, az érkezése, a sok készülődés, gyűjtögetés és tervezgetééés... Igencsak kalandos volt már az időpont is, mert hááát ha eddig nem fedezte fel az itteni családkám akkor most egy életre megjegyezték, hogy Velem mindig tartogat az élet izgalmakat és meglepést bőven... hihi Sikerült az egyetlen hetet kiválasztanom az egész évbőőől, amikor senki nem tud segíteni a gyerekfelvigyázásban míg én anyámmal az ír mezőket (és pubokat) járom... Ez olyan jellemző rám, hogy nem is nagyon lepődtem meg, de nem csak ez a tulajdonság jellemez! A lehetetlenből való kilábalás, a nincs olyan, hogy nem lehet életérzés most is bejött!!! (^^) Minden simán jött, vagyis anya érkezése előtt három napot egy idegen családnál voltam három napot, mint kölcsönbe adott aupairke... Onnan buszoztam fel a reptérre, több, mint egy óra hosszát, miközben régi Beatles számokat hallgattam a söfőr révén!!! ( Gyerekként ezekre a számokra takarítottunk és főztünk bugizva a tesóimmal, szentimentális hangulatomban egy- két könnycseppet is útjára engedtem... ) Jah, ha még nem mondtam volna életemben nem voltam még reptéren ( és persze Anya sem... hihi ), fogalmam nem volt merre és hogyan találjuk meg egymást, mert persze nem beszél angolul, hogy tovább fokozzuk az izgalmakat, de a legvicessebb, hogy mikor én halálra paráztam magam, Anyám halálnyugodtan, jaj nem lesz baaaj... (xx) hihi Egyébként elég konkrétan kiderült az út során, mikor tökéletes szervezésem ellenére már az első napnak is úúúgy indultunk neki, hogy nem lesz szállásunk, vagy talán és az első buszt is egy órával később írtam fel... ( de szerencsére még este "magamnál" voltam és amikor a nőcikét megkértem, hogy vigyen ki minket Castledermotba helyes időpontot mondtam... ) (^^) Hááát igen, Velem nagyon nehéz unatkozni, de mire jóóó az élet egykis adrenalin és soksoksok kacagás nélkül?! hihi
Nah igen, most is esik az esőőő, erről eszembe jut, hogy én több, mint két hónapja itt vagyok és még nem sütött a Napocska két egymást követő napon sem, nemhogy tííííz napig... És láss csodát, amíg Anya itt volt nem esett, szerdán varázslatos napra ébredtem az idegen családban és miután megfőztem az ebédet és vártam haza a két fiókát, kiterültem a hátsókertbe és napraforgót játszva élveztem a Nap melegééét, ahogy cirógatja az arcomat és valóban szelíden melegíti a bőrömet!!! Azok után, hogy Anya a kánikuláról mesélt nekem, nem tudom elmondani sem mit tud jelenti egy ötperces verőfény, feltölti az ember lelkét és teljesen megmerevedve szívja magába a napfényt, mely mint valami kincs tűnékeny az álmok világában is... Jah és akkor már hadd mondjam el, hogy mikor nekünk beütött ez a csodálatos időőő, mindenki mezítláb, ujjatlan és kacagva kint reggelizünk az udvaron, Anyun harisnya, zokni és talán már akkor is kabááát?.... hihi Tök vicces volt, de azért a végére szerintem ő is hozzászokott!!!! (^^)
Péntek este naaagy parti volt itt, Baltinglassban a "kicsi" házunkban ( mert csak szombaton kaptuk nyakunka a világot!!! ), mert a hostmami öccse és párja egy egyéves világkörüli útról tértek haza éppen... (oO) huuuuu Oda voltam meg vissza, amikor hallgattam a beszámolóóót, voltak Ázsiában egy csomó helyen, Ausztrália, Új Zéland, Dél- Amerika, Észak - Amerika.... Végül New Yorkból repültek haza ( jah, ahonnan a nőcikém anyukája vett NEKEM egy felsőőőt, mert kiutazott, hogy együtt repüljön haza a fiával... )!!!!!!! Irigykedve és ááámulva csüngtem a beszámolón... Hááát tutira nem vágom újra tövig a szárnyaimat!!!!! (^^) Elvégzem az egyetemet, mert az nem árt, talán, de minden nyáron addig is olyan helyekre fogok menni!!!! És olyan hülyeségekbe fogok keveredni ( márcsak természetemnél fogva hihi ), amilyenekbe csak lehet, de meg kell említenem, hogy nem gondoltam volna, hogy a legizgalmasabb túúúrám Édesanyámmal fogom megtenni!!!!!! Eddig... Sok mindent csináltam eddig is, a kiutazásom is igen egyedire sikerült, átbuszozva Európááát, majd Londonban szállást találni, vonat és hajójegyet venni, egy félévnyi cuccal egymagamban se volt semmi, de kisebb túrákat otthon is elkövettem... 15 éves koromtól kezdtem ezeket vadítani, de soha nem volt olyan partnerem ( fiú vagy lány ), akivel ennyire jóóóól éreztem volna magam - ez engem lepett meg a legjobban!!!!!!! (^^) Szinte megállás nélkül kacarásztunk ( én mááár inkább vihogtam... sőt talán a gátlástalan röhögőőőgörcs lenne a legjobb szóóó, mert néha mááár csak úúúgy jött és képtelen voltam abbahagyni... (^^) ), de olyan szinten, hogy rengetegszer fájt az oldalam a nevetéstőőől, nem veszekedtünk soha semmin, sőőőőt kb a harmadik naptól fogva egy csomó dologra egyformán reagáltunk, ugyanazokkal a szavakkal és egyszerre, mintha ikrek lennénk!!!!!!!!!!! Jaj, olyan nagyon csudijóóó volt!!!!!!! Anyut az tette boldoggá, amit látott és átélt, hiszen pár nap horvátot leszámítva nem járt még külföldön és olyan, de olyan helyekre vittem!!!!!! Meghááát repült!!!!! (^^) De engem extrában feltöltött Anya mosolya, nevetése és csillogóóó szeme!!!!!!!!!!! Azt hiszem szeretem az Anyukámat!!!! (^^) És Édesapámat is!!!!!!!! Mert ők formáltak ( bármilyen kacifántos módon is ) olyanná amilyen most vagyok és ezért rettentően hálás vagyok Nekik!!!!!

Nah, írkáljak valami konkrééétról is, hogy merre jártunk meg ilyenek???
Hmm, hmm, pontos tervet készítettem szigorúan az óceán és a tengerpart mentén haladva!!! (^^) Gyakorlatilag egy az ország több, mint felét átfoglaló kört írtunk le túratáskánkkal. Keleten lakom, onnan mentünk fel a fővárosba, ahol próbáltuk megfejteni a lósellő rejtélyét és átszálltunk a Galwayba tartó buszunkra, ami három és fél óra alatt át is szelte keresztben az országot. Sokat ültünk buszon a túra során, de kevésszer aludtunk, Anya talán nem is, én is csak egyszer ( mert három óra alvás lehet nem volt elég az éjjel, persze Anya kipihente magát, mert aznap este csak én puboztam... (^^) ), teljesen rácuppantunk az ablaküvegre, fogtuk egymás kezét és kezdtünk beleolvadni az ír mezők, kőfalak és régi várak, temetők adta varázslatos, ősi hangulatba... Persze nem kell mondanom, hogy itt is végig vihorásztunk és különböző igen érdekes témákat fejtegettünk, miszerint a tengerből beengedett folyó és a hétágra sütő Nap elmélete... (^^) Nem unatkoztunk, sokszor jóóó zene is ment, én táncikáltam is egy kicsit, már amennyire az ülő pozíció és az ablaküveg engedi!!!!! hihi
Galwayben két éjszakát töltöttünk, de nem unatkoztunk, áthajókáztunk az egyik naaagy ír szigetre ( ahol a csak úúúúgy fötörte a hajó a vizet!!!!!! (^^) eszméletlenül tudtunk szórakozni, sosem utaztunk némán, vagy csak nagyon ritkán és rövid ideig, mert mindig volt valami idióta témánk amit kitörő nevetésekkel elemezgettünk, no meg a táj is olyan volt, hogy hagyott hozzászólni valót maga után!!!!!! (^^) ), ahol biciklit béreltünk és körbetekertük úgy cakkumpakk, persze mondanom sem kell, hogy én birtokba vettem a sziget legmagasabb pontján fekvőőő várat, és az itt beszerzett ír sípommal igyekeztem felébreszteni a régi korok történetét, a várkisasszonyok titkos szeretőit, az esti naaagy lakomákat, a magányos sétákat a sziget körül és háááát mindenfélét, ami az ember fantáziájában cikázik ha erre a szigetre lép, komolyan olyan meseszerű volt és mintha megállt volna az időőő... hmmm, ide tuti visszajövök még valamelyik hétvégén!!!!! (^^) - mielőtt még valaki azt hinné tudnék játszani a hangszeren hát ki kell ábrándítsam, csak spontán próbálgatom virtuóz, ír zenére ösztökélni, ami elég távol áll jelenlegi tudományomtóóól, de a képzelet varázspálca, mindig képes új csodákra!!!! (^^)
Itt a szigeten "fürödtünk" egyet az óceánban, nagyon hosszú homokos tengerpart, csillogó és végtelen kék és zöld színben pompázó óceán, jah, olyan nagyon klassz volt, mint egy féktelen kiscsikó rohangásztam fel és le a vízben ( a farmerom térdig feltűrve, de nem mondom el meddig lett vizes... (^^) ), cigánykereket hányva és kacarászva, tomboló lélekkel, kiengedett hajjal... Az egyik legszebb emlék - bár sok ilyen legszebb emlékem van!!!! (^^) Mire nem jóóó egy jó szervezés, mi? (^^). Anyát sem kellett félteni, rögtön bemerészkedett ő is kagylókat gyűjteni és élvezni a fagyos vizet, mert az ír kánikula ellenére, nem hiszem, hogy több lehetett 25foknál, vagy lehet már ezzel is túlzok... (- -)hihi Nagyon élvezte, olyan kis aranyos volt!!!!!! (^^) Ettünk egy kicsit majd visszatekertünk a kikötőbe, de útközben begyűjtöttünk néhány teljesen kerekre csiszolt követ és fókaélményt, mert a sziget egy partján azok is voltak!!!!!!! És mielőtt visszaértünk volna egy hangulatos pub akadt az utunkba, ahol vénséges bácsikák ültek ( az árnyékban, mert annyira melegük volt ) a padon és régi Beatles és ehhez hasonló számokat énekeltek gitárral kísérve a saját szórakoztatásukra!!!!!!

Cliffs of Moher.
Ezt képtelenség leírni... Pattanj repülőre és nézd meg Magad, mert azon kívül, hogy elakad a lélekzeted és Isteni csodában részesülsz, nem igazán tudom szavakba formálni... Ez volt az egyik csúcspontja az utunknak!!!!!!!! (^^)
Jah, igen, újabb kacagás tör fel belőlem, ahogy pörgetem a napokat, a következő éjszakát Kinvarraban töltöttük, ahol egy csodálatos középkori vár van az öböl partján, nem beszélve az egyik kedvenc pubomról!!! ( már egyszer jártam erre egyedül, az egyik hétvégém során egy dán sráccal, meg egy darabig egy szlovák csajjal, jókat beszélgetve és ámulattal hallgatva a betévedt zenészeket, akik valahogyan egyre többen lettek és csodálatos ír népzenét játszottak, mert az olyan klassz néhány guinness mellett!!!!!! (^^) ) Persze mondanom sem kell, hogy a szállásunk négy kmre volt a "várostól", de fél nyolckor, vagy talán már nyolc is lehetett, de úúúgy döntöttünk, hogy besétálunk, mert miért is ne?.... (^^) Az írek olyan csodálatos nép, a saját népzenéjükre mulatnak, mind a mai napig, nem részegek, van bennük mértékletesség és olyan virtuóz, élő a zene, amit játszanak, hogy sokszor éjfélig nem tudtuk otthagyni a pubot Anyuval!!!!!! Hááát minden apró másodpercét kiélveztük az utunknak!!!!! (^^)
Még nem is mondtam, hogy hostelekben aludtunk, vegyes szobákban, sokszor az árban foglalt reggelivel!!! Csudaklassz volt, ezek a helyek dugig vannak mindenféle nemzetiségűűű egyedekkel, fiatalok, öregek, minden korosztály a legkülönbözőbb életutakkal és persze életvitellel.... hihi Közös naaagy konyha, társalgó, szinte mindenhol kandallóval, amiben este ropog a tűűűűz és egyáltalán egy igazi túrázóhangulat lengi körül a hosteleket!!!!!!! (^^) - nem beszélve arról, hogy a legolcsóbb szállások!!!

Kezdek álmos lenni, nem is tudom mióta írom mááár, de az az érdekes, hogy amilyen nehezen ültem neki, szinte szaladnak az ujjaim és jólesik kacarászni a feljövő emlékek miatt.... (^^) Limerick, Killarney és Dingle, a következő páros.
Kilarneyban aludtunk szintén két éjszakááát, itt volt az egyetlen kósza éjszakám, amikor Anyut aludni küldtem és elmentem pubozni egymagam... Nem is annyira egymagam... Olyan klassz helyen laktunk a városon belül, mert 5 percre volt a hatalmas nemzeti park és 5 percre sem a város központ a cukros bácsi és néni boltjával!!!!!!! (^^) - ahova hála nekem, többször is betévedtünk, kis zacskókba kimért ezerféle cukorka közül válogatott zsákmányunkat beszerezni!!!!!! Killarney nagyon hangultas kis városka, vetekszik erősen Galwayel, de a lényeg a lényeg, hogy itt sem unatkoztunk... Sokat róttuk a parkot, mert ha lóháton is akartuk volna bejárni is kellett volna min egy hét... Olyan gyönyörűűű és hatalmas!!! (^^) De persze nem akartunk ilyen sokat egyhelyben lenni, elmentünk egy Dingle túrára, vagyis a Dingle Peninsulara, ami valami határtalanul szép hely volt!!!!! Persze itt is ökörködtünk eleget, főleg mivel jelenlegi sofőrünk rém unalmasnak bizonyult.... (xx) De hát két kalandort sosem kell félteni! Egy városkában új szemléletváltó képeslapot vettünk - persze két különbözőt, már a korkülönbség miatt is...hihi (^^)!!!!! És ha kicsivel több időnk akad valahonnan egy delfines túrára is ragadtatjuk magunkat!!!! De majd legközelebb, a mostani is elég sűrű volt: szigete, félszigetek, fesztiválok, több száz méteres óceánból büszkén meredező sziklák, varázslatos erdők, szarvasok a golfpályán, pubok, bulmers, vadaspark és még ki tudja mit hagytam ki...... (^^) Jah igen, A halleves!!!!!! (^^) Doolinban ettük egy kis étteremben, ahol lágyan égett a tűz a kandallóban, és életünk legfinomabb étkét ízlelhettük!!!!!!!!!! (^^) - persze utána bevágtunk két tál süteményt, amik szintén pompázatosak voltak, de A leves!!!! Hmmmm, még most is olyan meleg érzés jár át belül, ha rágondolok....

Ha már a vadasparknál tartunk, vagyis FOTA, elárulom mi is ez. (^^)
Kezdetnek 12db leopárdot láttunk, kb 5 különbözőőő naaagy elkerített placcon, egy másik hatalmas rééééész, ahol antilpok, zsiráfok és zebrák legeltek, de nem ám egy vagy kettő..... Sőt volt olyan szerencsénk és pont akkor engedték vissza a zsiráfokat, mikor oadértünk!!!!! (^^) Nagyon aranyos mozgásuk van, a picike meg is ugrott izgalmában, vagy pajkos kedvében!!! Kenguru 10cmre, csak az útmentén szabdon.... Rengeteg féle madár, kacsa, hattyú, de olyan sokféle, hogyhuuuuuu, majom szigetek, pingvinek és fókák, sas és tapír, bivaly és mara, egyszóval szinte minden állat!!!!!!! (^^) Jah és még mindig sütött a nap!!!!!!!!! Vmi hihetetlen volt, ez már a nyolcadik napon volt!!!! Ezen a napon visszamentünk a családhoz, négy óra váltott buszozással..... hihi itt igen izgis a közlekedéééés... (^^)
Hmm, igen a hazaérkezés is vicces volt, nemtom lehet csak én vagyok fertőző, mert mikor idejöttem három hónapja ez a nőcike nem volt ilyen, de most egy órával később rendelte értünk a férjét Castledermotba, ami negyed óra kocsiútra van a háztól.... Én elég türelmes voltam, meg fáradt és szórakozott ( szóval teli torokból énekeltem az István, a király rockoperából 9kor a város központban.... (^^) Táncikálva ) , majd írtam egy smst úúúgy 20 perc múlva, hogy na akkor felszed minket vki? :) És hív a nőőőő, hogy nem egy órával később érkezünk?.... hihi, elég súlyos, mi lesz szegénykéből, ha tovább maradok???? (^^)hihi Tehát fogtuk magunkat és bevetődtünk a legközelebbi pubba, utolsó élményeket kreálva és olyan röhögőgörcsöt kapva, hogy kicsit sem voltunk feltünőek.... Kellemesen elszórakoztattuk magunkat, mint mindig és kicsit sem akartuk, hogy a fickóka, az egy órával későbbi időponthoz képest is késve megérkezzen.... De csak megjött. (xxx)

Az utolsó nap egyedül voltunk a hatalmas lakásban, mert elmentek egy esküvőre, a gyerekeket meg lepasszolták ebéd után, mielőtt elmentek volna. Háááát nem mondom, hogy nem igyekeztünk a lehető legjobban relaxációs napot tartani... (^^) Komoly desszertek és vacsi, kis pub hangulat, ír zene és McCormicks, lobogó tűűűz a kandallóban, képnézegetés a bőrkanapén, habosbabos fürdő (nekem zuhany), és kb két és fél óra alvás....
A legjobb rész, 2:20kor értünk jött egy teljesen idióta taxis, majd 2:55kor felszálltunk egy buszra, ami olyan gyors volt, hogy fél órával előbb odaértünk, tehát négy órával a gép indulása előtt.... Kicsit se voltunk készen, illetve ez is fura, mert Anya nem, de ééééééén, huh, csak egy kicsit..... hihi Megreggeliztem, mert Anya nem volt éhes, beszélgettünk, de inkább csak tehetetlenül csipkelődtünk, édesen, olyan hihetetlen volt, hogy most ennyi, most elmegy, vagy mi? Olyan érdekes, amikor az ember túrázik, mindig olyan végtelennek tűnik az idő és ennélfogva öröknek... (^^) Nem jó, amikor a valóság jóóóól pofán vág...

Háááát, végül 6kor segítettem becsekkolni és pár perc múlva nem láttam többé...
Nekem fél hétkor ment buszom, de csak Castledermotig, és persze egész végig annyira izgatott voltam Anya miatt, meg hogy minden nagyon jóóóó legyen és széééép, hogy teljesen elfeldkeztem magamróóól, persze senkinek nem jutott eszébe én hogyan fogok innen hazakeveredni, a 8 mérföldre levő lakásomtól.... Senki nincs otthon, a telefonom nincs kredit, mert a túrán kellett ide meg néha oda is telefonálnom, de háááát nem is hívtam volna fel őket, egyszer vannak gyerekek nélkül....
Szóval lényeg a lényeg, hulla fáradtan fogtam magam és három órát gyalogoltam mire hazaértem... Úgy voltam vele, hogy stoppolok, mert itt éltem már ezzel és egyáltalán nem para, de a vasárnapi naaaagy forgalomban, két autó elhajtott a szemben lévő"sávban" - mert itt nagyon olyan sincs- , és egy öreg nénike az én irányomban, de nem akart felvenni... (xxxxxxx) De jóóóót énekeltem a 6fokban, ami széééép lassan kezdett felmelegedni 11re, mire hazaértem.... Jókat beszélgettem a tehénkékkel és egyszer egy kutya is izgalmasan megkergetett ( én nemtom honnan szedtem energiát futni, de.... ). Viszont sok pillangót láttam és rengeteg madár csiripelt, az ilyen utakon az ember fantáziája őrült módon kattog és ajtót nyit egy mindig új, ismeretlen világba ( és persze így mindig gyorsabban tellik az időőő! ). (^^)

Nah, Bogárkáim, igaz, hogy most nem cipőben és talpig felfegyverkezve zuhanok az ágyamba, mint akkor, miután sikerült kikapcsolnom a riasztót.... De hulla vagyok és már órák óta ebben a pozícióban görbülök, mozgáshoz vagyok szokva, bocsika... (xx)

Jóéjszakááát és vigyázzatok Magatokra!!! (^^)

Sose várjatok holnapig, hogy kimond Vkinek, hogy Szeretlek!!!! - a magyarok nem nagyon jók ebben, pedig higgyétek el, nem vezet semmi rosszra, ha néha kedvesek vagytok egymáshoz, és minden ok nélkül megölelsz Vkit és puszit nyomsz az arcára, mert hiába gondolod, hogy tudja, hogy szereted, olyan jól esik hallani!!!! És még jobb, ha ezt egy ölelés mondja el!!!!!! (^^)

Az egyre bolondabb Kismanó (^^)